Becca Fitzpatrick: Végjáték, vagyis Csitt, csitt #4

Posted by Szantii on 2014-11-08 in ~ i ♥ books ~ |

A változatosság kedvéért, és mert már régen foglalkoztam kimondottan egy könyvvel, ismét könyvkritikával jelentkezem. Ezúttal Becca Fitzpatrick Finale-jével, vagyis a Csitt, csitt Saga befejező kötetének értékelése következik.
Jó olvasást! Véleményeket, mint mindig, most is szívesen fogadok a bejegyzés alatt hozzászólásban! (:

 

Fülszöveg (vigyázat, SPOILERES!):

Nora és Folt azt hitte, immár maguk mögött hagyták a bajokat. Hank nincs többé, a csúf vendettának véget vethetnek. Ám Hank – akaratlanul – után Nora válik a nefilek vezetőjévé, és be kell fejeznie, amit előde elkezdett.
Vagyis el kell pusztítania a bukott angyalokat. El kell pusztítania Foltot.
Nora ezt sosem tenné meg – így hát tervet készítenek Folttal. Elhitetik a világgal, hogy szakítottak, és belülről alakítják át a rendszert. Nora meggyőzi a nefileket, hogy hibát követnek el, ha a bukott angyalok ellen szállnak hadba, Folt pedig megtud mindent a másik oldalról, amit csak képes. Megállítják a háborút, mielőtt egyáltalán elkezdődne.
Azonban még a legalaposabban kidolgozott tervek is sokszor félresiklanak.
Norát mindenestől igénybe veszi új szerepe, és az addig sosem tapasztalt hatalom vonzásába esik.

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó, 2013
Eredeti cím: Finale

 

 

Véleményem:

Egyik kedvenc sorozatom. Nagy hatással volt rám, ugyanis a Csitt, csitt volt az első olyan olvasmányom ami angyalokról szól, ráadásul az első olyan ya (young adult=a fiatal, 13-16 éves korsztálynak szóló olvasmányok) fantasy könyvélményeim között van, amelyekben nincsenek vámpírok. Azért jó, nem? :D
Már az olvasása előtt is kiszemeltem magamnak, ugyanis a borítója legalább ugyanannyira megfogott, mint maga a fülszöveg. Amikor pedig befejeztem az első könyvet, csak arra gondoltam, hogy jöhet a folytatás.

A második részen érezhető volt, hogy ez csak amolyan átkötő kötet, ettől függetlenül ebben is, főleg a végén, voltak izgalmas jelenetek és szép pillanatok. A harmadik részről már itt is írtam véleményt.

Úgy gondolom, a Finale méltó befejezése lett Nora és Folt történetének. (Ez persze nem jelenti azt, hogy nem olvasnék még szívesen kedvenc bukott angyalomról.) Ugyan a kötet elolvasása után felemás érzések kavarogtak még bennem, hisz főhőseink egymásra találtak, de ezt nem érhették volna el veszteségek nélkül…

Lehet, hogy elfogult vagyok a sorozattal kapcsolatban, de ezt a könyvet egyszerűen alig tudtam letenni. (Pedig bőven lett volna mivel foglalkoznom akkor, mondjuk érettségire többet készülni… :D) Olvastatta nagyon magát, vagy egy akciójelenetet kaphattunk, vagy éppen Nora és Folt közös pillanataiba nyerhettünk betekintést, amelyekből nem volt hiány, annak ellenére, hogy látszólag szakítottak. Sok titokra, cselszövésre is fény derült, amiket, bevallom, sokszor nem is sejtettem. Többet nem is merek elárulni a történetről, hisz az már mind spoileres lenne, és akkor elvenném az olvasmány élményt.

 

A szereplők jellemfejlődése sem maradt el, ki jobban, ki kevésbé fejlődött.

Nora még mindig a korához méltóan viselkedett, előbb cselekedett és aztán gondolkodott, ugyanakkor ezen a téren sokat fejlődött; be merte ismerni, hogy nem tökéletes, és mert segítséghez folyamodni; elfogadta, hogy ő is hibázhat.

Vee karakterfejlődése lepett meg a legjobban. Erre a végkifejletre egyáltalán nem számítottam. Igaz, jóval kevesebbett szerepelt ebben a kötetben, mint az előzőekben, viszont sokkal szimpatikusabbá tette a megértő, türelmes, igazi legjobb barátnő-féle viselkedése.

Folt. Őt nem lehet nem szeretni. Bár még mindig az a rejtélyes, vad bukott angyal maradt, keménységéből, lazaságából és Foltos beszólásaiból nem vesztett semmit.. Csak éppen, jobban mint eddig, felfedte legnagyobb gyengeségét: szerelmét Nora iránt. Érezhető volt, hogy nagyon szereti a lányt, annak ellenére, hogy nincsenek fizikai érzései.

Scott, mint eddig is, hozta a formáját, és bár nem ő volt a kedvencem (team Folt ♥), azért szerettem volna, ha megtalálja ő is a boldogságát…

Dante volt az, aki csak itt bukkant fel, mint Hank egyik legközelebbi embere, és Nora tanácsadója, edzője. Az ő karakterétől nem egészen azt vártam, amit a könyvben alakított, viszont arra gondoltam, hogy nem tiszták a szándékai..

Marcie-t is szimpatikusabbá tette az írónő, bár sajnálatot egy percig sem éreztem iránta.

 

angel-blanco-y-negro-hush-hush-libros-Favim.com-1630189Összességében Becca Fitzpatrick ismét egy nagyon jó, izgalmas Csitt, csitt-kötetetalkotott, amit ajánlok minden fantasy, ya, angyal kedvelőnek, vagy aki szereti az izgalommal fűszerezett, romantikus pillanatokat tartalmazó könyveket. Persze célszerű az első kötettel kezdeni a sorozatot, de ha az ember egyszer kinyitja a Csitt, csittet, a negyedik könyv végéig abba sem tudja hagyni… :)

 

 

Értékeljünk!

Borító: 5/5 (ha összességében nézem a sorozat borítóit :))
Könyv: 5/5 (Vegyes érzelmekkel tettem le ugyan, de ettől függetlenül imádtam. Egyértelműen a könyvespolcomon van a helye! :))
Kedvenc szereplők: Folt, Scott
Kevésbé kedvelt szereplők: Dabria, Dante

 

 

Kedvenc idézeteim a műből:

 Sosem képzeltem, hogy az életem ennyire teljes lehet. Sosem reméltem, hogy megkaphatok mindent, amit szeretnék. Te vagy nekem mindenem, angyalom.

Minden reggel melletted akarok ébredni, és minden este melletted aludnék el – jelentette ki komolyan. – Gondoskodni akarok rólad, dédelgetni akarlak, úgy szeretni, ahogy más férfi sosem szerethet. El akarlak kényeztetni. Minden csók, minden érintés, minden gondolatom csakis a tiéd. Boldoggá teszlek. Minden egyes nap.

Mondhatnám, amit hallani szeretnél, ahelyett, amit hallanod kell, de akkor tényleg a barátod volnék?

– Lenyűgözően öltözöl – állapítottam meg elismerően.
– Nem, angyalom – hajolt hozzám, és lágyan harapdálni kezdte a fülemet. – Lenyűgözően vetkőzöm.

 

 

Címke: , , , , , , , , ,

Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is! :)

Copyright © 2013-2017 Bookish Notes All rights reserved.