A. O. Esther: Hívogat a fény (Összetört glóriák #2.)

Posted by Alexandra on 2020-08-04 in ~ i ♥ books ~ |

Tavaly őszi macskás hasonlatomhoz visszatérve ismét elfogott a nosztalgia. Rájöttem, hogy szerettem megosztani a gondolataimat, főleg ha abban szerepel egy jó könyv! Vissza-visszaolvasgattam a régi bejegyzés piszkozataimat, és ott találtam erre a kis szösszenetre is. Mivel a bejegyzés lényegi része nem ma született, így komolyabb szerkesztés nélkül hagytam. :)

„Sziasztok!

 

Újra egy könyv véleményezésével érkeztem, ezúttal A. O. Esther második könyvéről, a Hívogat a fényről írtam.

Jó olvasást! :)

 

A kötet az Összetört glóriák sorozat második része. Az első részről való véleményemet ITT olvashatjátok.

Fülszöveg (SPOILERES!):

covers_226902Noha Sophiel teljesítette első küldetését, az Égiek újabb feladattal bízzák meg: fel kell kutatnia a Mindenség Térképét, mielőtt avatatlan kezekbe kerülne. A háromdimenziós térkép a titkos átjárókat rejti, amelyek összekötik a Földet a Mennyországgal és a Pokollal. A Sors azonban újra közbeszól és Sophiel angyal létére megbetegszik: teste lassan, de megállíthatatlanul fénnyé kezd válni, és a lány megkezdi a versenyfutást az idővel.
A Föld előtt nem titok többé, hogy ki szabadította ki az Elveszett lelkeket, így hamarosan a Sötét Angyalok is megtudják, ki volt az áruló, aki szabadon engedte a Bardo várában raboskodó angyalokat.
A vezérek Elijah vezetésével hajtóvadászatot indítanak Sophiel ellen, akinek újra menekülnie kell, miközben egy szerencsétlen helyzet folytán megbetegszik: fizikai teste egyre gyengülni kezd, s a szentekhez hasonlóan lassanként fénnyé válik, s hacsak nem sikerül nagyon gyorsan valamilyen gyógyírt találni nem evilági bajára, a Fény hazahívja őt…
A bajban szerencsére nem marad magára, és többen is megkísérlik megmenteni a fokozatosan fénnyé váló lányt, akinek úgy tűnik, ütött az órája idelent, miközben mindenki eszeveszett tempóban próbálja a többiek előtt megtalálni a Mindenség Térképét. Gabriel is Sophiel nyomába ered társaival, azonban érzései már korántsem olyan barátiak, mint amilyenek korábban voltak, és ez még nagyon sok bonyodalomhoz vezet kettejük közt, amire egyikük sem számított…
Három új szereplő is feltűnik a színen: Diril, Rahsan és Lanazir, az ősi boszorkányok, akiket sajátos rokoni szálak fűznek Sophiel ellenségéhez, a Mágushoz, akiről kiderül, hogy nem más, mint a világ legnagyobb hadvezérének tartott perzsa király, Cyrus fattyú fia.
A történet ezúttal három szálon futva követi Sophiel második küldetését, s a kedves Olvasók megismerhetik a Perzsa Birodalom mindennapjait, a Halhatatlanokat, vagyis Cyrus király állandó létszámú, tízezer fős hadseregét, de bepillantást nyerhetnek a normannok varázslatos kultúrájába az első viking városokban zajló események folytán.

A regény tovább boncolgatja az első kötetben felvetett morális kérdéseket: Mi a jó és mi a rossz? Ki dönti el, hogy mi számít bűnnek és erénynek? Miben rejlik a hit ereje és miként győzhető le a kétely? Barátságból lehet-e szerelem, és szerelmesekből lehetnek-e ellenségek? Létezik-e kegyes halál, és vajon mit szól a Jóisten, amikor a jók kényszerülnek vérontásra?

Véleményem:

A második rész ott kezdődik, ahol az első abbamaradt. Sophiel kiszabadította a Sahranfer által fogva tartott lelkeket, ám a gonosz Mágus cselhez folyamodva elveszi Sophiel angyal-láncát, így a lány megkezdi a harcot az idővel, hogy visszaszerezze nyakékét mielőtt teljesen fénnyé válna…

Ez azonban csak egy kisebb része a könyv teljes cselekményének, hiszen a régi szereplők mellett újak is megjelennek, mint például Sahranfer boszorkány nővérei, Astrid a viking jósnő.

A történet összetettebbnek tűnt, mint az első részben. Itt a cselekmény több szálon fut: Sophiel és Joshua kalandja, hogy minél hamarabb megoldást találjanak az angyallány fénnyé válásának elkerülésére; az égi angyalok útja hozzájuk. Eközben persze a Sötét Angyalok, főleg Elijah útja, ahogy Sophiel után ered, s mindezzel párhuzamosan nyomon követhetjük Sahranfer és nővérei (Diril, Rahsan és Lanazir) ármánykodásait a Térítők és az angyalok ellen.

Egyszóval Eszter a Hívogat a fényben sem hazudtolta meg önmagát, a könyv olvasása közben csak azt vettem észre, hogy egyre csak fogynak és fogynak az oldalak, s közben végig a történet rabja voltam.”

 

Címkék: , , , , , , ,

Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is! :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Copyright © 2013-2024 Bookish Notes All rights reserved.