Nalini Singh: Angyalvér (Angyali vadász#1)
Sziasztok!
Ismét egy értékeléssel érkeztem. Ezúttal egy fantasyról írtam, méghozzá Nalini Singh egyik nagy sikerű sorozatának első kötetéről, az Angyalvérről.
Jó olvasást!
Fülszöveg:
A vámpírvadász Elena Deveraux tudja, hogy ő a legjobb
a szakmában – abban viszont már egyáltalán nem biztos, ez elég is lesz ahhoz, hogy túlélje legújabb megbízatását. Megbízója, a világot irányító arkangyalok egyike, Raphael fenyegetően vonzó, de az évezredes hatalom kegyetlenné tette. Elena tehát nem hibázhat, ha kedves az élete – még akkor sem, ha lehetetlen feladatot kell megoldania.
Még ha a vadászatot meg is ússza ép bőrrel, lehet, hogy az arkangyal csábító hatalmának nem tud ellenállni. Márpedig ha az angyalok játszani kezdenek, gyakran megtörik halandó játékszereiket…
Eredeti cím: Angel’s Blood
Kiadta: Egmont-Hungary, 2010.
Véleményem:
Már régóta szemeztem a könyvvel, tekintve hogy a fantasy az egyik kedvenc műfajom, és amúgy is elfogult vagyok az angyalokkal kapcsolatban. Így amikor megláttam a könyvtárban a polcon, habozás nélkül ki is kölcsönöztem.
Elfogult vagyok az angyalokkal, és az azonos témájú könyvekkel kapcsolatban, de egyszerűen faltam a könyv minden sorát.
A világ jól kidolgozott, hierarchikusan felépített: emberek->vámpírok->angyalok->arkangyalok. No, de nem az a kedves, majd-érted-feladom-a-vérengzést típusú vámpírok, hanem az igazi, nem-érdekel-az-emberek-sorsa-és-élete nézőpontúak. Az angyalok sem éppen a mesékbeli énjeiknek felelnek meg, hatalmasak és veszélyesek, az emberi lét nekik csupán játékszer. Az arkangyalok még halálosabbak, ők uralják a világot, egymást között felosztva. Az alattvaló angyalaiknak, és a vámpíroknak is ők parancsolnak, hiszen ők a teremtőik. A vámpírvadászok pedig akkor jönnek a képbe, amikor a vérszívó nem hajlandó engedelmeskedni szárnyas urának. Így kezdődik maga a cselekmény is, hogy Raphael megbízza Elenát egy nem mindennapi, és halálos feladattal: keressen meg egy megőrült arkangyalt…
Az olvasás során az események folyamatosan pörögtek, egyetlen oldalon sem éreztem erőltetettséget vagy „töltelék” szöveget. A karakterek jól kidolgozottak, sok erős személyiségű szereplővel van tele a könyv, ez is fokozza a hangulatot és a feszültséget a lehetséges összecsapások miatt. A hatalom gyakorlása mellett azonban érzelmekből sincs hiány, pedig elsősorban az akcióra épül a mű. Az igaz és hű barátságra, a hűségre és tiszteletre is kapunk példát a történeten keresztül. A szerelem sem maradhat ki a sorból, ugyanis, mint ahogy a fülszöveg alapján azt sejteni lehet, Elena és Raphael között az ellenszenvből vonzódás, bajtársiasság majd mély kötődés alakul ki. (Remélem, ezzel nem spoiler-eztem sokat.)
Mint már fentebb említettem, sok erős személyiséggel ismerkedhet meg az olvasó a történet során.
Adott egy (végre) igazán belevaló női főszereplő, 
aki amellett, hogy tapasztalt vámpírvadász (ami, valljuk be, nem egy veszélytelen munka), igényes nő, aki szerintem kellő szépérzékkel rendelkezik (erre példa Elena szobájának leírása, illetve hogy az otthonára menedékként, a saját maga által megálmodott kuckójaként tekint). A múltbeli történések miatt rémálmok gyötrik ugyan, de emellett próbál erős, törhetetlen maradni.
Mivel vámpírvadász, erősebb egy átlag embernél, s Raphael érdeklődését a lány iránt, a külseje mellett persze, különleges képessége kelti fel, mely szerint nagyobb távolságból is érzi a vámpírok szagát.
Raphael… Egy igazi arkangyal. Erős, veszélyes, ellenállhatatlan, egyszóval halálos. Nem titkolja erősségeit, félelemmel vegyes tiszteletet vár el az emberektől. Amellett, hogy New York arkangyala, személyéhez hű csapat áll a háta mögött, akik a végletekig kitartanak mellette. Nem utolsó sorban puha, fehér szárnyait aranypor lepi, fekete haja van, és zafírkék szeme… *.*
~fangirl mode on~
A többi arkangyal is erős, hatalmas, ugyanakkor mindent megtesznek a céljaik elérésében. Nem számít nekik semmi, csak befolyásoltságuk kiterjesztése és saját vágyaik teljesítése.
Említésre méltó Sara és Ransom, akik Elena barátai. Az összes olyan tulajdonsággal rendelkeznek, ami egy igazi „nem vér szerinti testvért” jellemez: féltik, mindenáron védik egymást, segítenek a másiknak a bajban, lehet rájuk számítani. Ritka manapság az ilyen ember, de annál inkább becsülendő.
Főbb szerepet töltenek még be Raphael leghűebb emberei: Dmitri és Illium is. Az előbbi egy többszáz éves, némelyik angyalnál is erősebb, a vezetőjével szemben a végletekig lojális vámpír, míg utóbbi egy igencsak szemtelen, ám annál kedvelhetőbb angyal, kék szárnyakkal. (Amiket mellesleg én is szívesen viselnék. :P)
A szereplők, főleg Elena és Raphael a történet során kisebb-nagyobb változásokon mennek keresztül. A közöttük lévő vonzalom fokozatosan alakul át mélyebb érzelemmé, de a mű így sem lett csöpögős, aminek nagyon örültem.
A végkifejlet volt azonban az, ami miatt igazán ütős lett a könyv. A legizgalmasabb jelenetek a könyv utolsó negyedében vannak, pattanásig feszítve az idegeket. Az utolsó csavarok is okoznak meglepetést, én egyáltalán nem számítottam ilyen végkifejletre, pláne nem ilyen formában.
Összességében Nalini egy izgalmas, akciódús, jól felépített történetet alkotott, szerethető karakterekkel, amit angyal fanoknak mindenképpen érdemes olvasnia. :)
Értékeljünk!
Könyv: 5*/5 – egyik nagy kedvencem volt a tavalyi olvasmányélményeim közül, remélem majd a polcomon is ott fog csücsülni a folytatásokkal együtt (amiket mellesleg mihamarabb olvasni szeretnék)
Borító: 4,5/5 – baljósan és fenyegetően néz ki, bár mondjuk egy Raphael-féle angyallal jobban kibékültem volna.
Kedvenc szereplők: Raphael, Illium :3
Legutáltabb szereplő: Uram, Michaela
Kedvenc idézetek:
„A gonoszság ugyanis néha álnok tolvajként besurran és ellopja azt, ami a legdrágább a számodra. És nem hagy mást hátra, csak az árnyékot a falon.”
„Raphael kitárta a szárnyait, hogy Elena a teljes mintázatot
meglássa.
– Azt hittem, csak az alsó felén van, de a teljes szárnyamat betölti.
Elena szájtátva állt és nézte. Sebhely volt, az biztos, de a
legcsodálatosabb sebhely, amit a lány el tudott képzelni.
– Azt ugye tudod, hogy így még különlegesebb lett a szárnyad? –
Még embertelenebbül szép.
Az angyal leeresztette a szárnyait.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy a lövést kozmetikai
beavatkozásnak szántad?”