Becca Fitzpatrick: Silence – Vihar előtt

HA MÁR CSAK A CSEND MARAD, HALLATSZIK VÉGRE AZ IGAZSÁG HANGJA IS?

Nora Grey nem emlékszik élete elmúlt öt hónapjára. Azután, hogy egy temetőben ébred, és megtudja: hetekig keresték, megpróbálja életét visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Iskolába jár, legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, igyekszik elkerülni édesanyja ijesztő új pasiját.
Csakhogy néha megszólal a fejében egy hang, egy idegen gondolat, amelyet nem képes megérteni. Látomásaiban angyalszárnyak jelennek meg és földöntúli lények, akiknek semmi dolguk Nora életében.
És ott van az a lerázhatatlan érzés is, hogy egy része mintha hiányozna.
Aztán Nora és egy szexi idegen útja keresztezi egymást, és a lányban feltámad a megmagyarázhatatlan vonzalom. Úgy tűnik, minden kérdésére nála van a válasz… és nála van Nora szíve is. Minden egyes perc, amit együtt töltenek, egyre hevesebb – és Nora végül rádöbben, közel áll hozzá, hogy szerelembe essen. Ismét.

Véleményem:

Már maga a borító is megfogott. Egy fiú, szárnyakkal… Angyal…aki egy lányt tart a kezében. Tudniillik imádom a fantasykat, főleg ha abban angyalok vagy vámpírok szerepelnek. Mivel a széria korábbi részeit már olvastam, így tudtam, hogy ez a könyv is  csak jó lehet. Egyik kedves barátnőmnek köszönhetően került hozzám, ugyanis ő adta kölcsön.

Nehézkes kezdés után gyors vég. Először ezzel tudnám jellemezni az olvasást. Bevallom, eleinte kicsit vontatottan ment, mivel általában takarodó idején nyitottam ki a könyvet, és keveset is olvastam. Azonban ahogy egyre jobban haladtam a történetben, egyre több időre vettem elő. Végül 2 hete vasárnap, egy hosszú autóútnak köszönhetően bőven volt időm olvasni, és ki is használtam a helyzetet. Minél jobban elmélyedtem a történetben, minél előrébb haladt, annál többet és többet akartam olvasni, magyarul magával ragadt.

Szerintem nem egyedül vagyok azzal, ha azt mondom Folt a kedvenc szereplőm. Így alig vártam már, hogy végre felbukkanjon. Talán ezért is tűnt úgy, hogy az első 80-90 oldal kissé vontatott, jóformán nem történik semmi számottevő, vagy ha igen, azt már az előző kötetben megtudhattuk.

A kevésbé érdekes kezdet után kárpótolt nem egy, és nem is kevés akciódús jelenet. Ezek a jelentek kissé egyformán hatottak, a főhősnőnk szinte ismételten ugyanazokat a hibákat követte el, de engem ez nem zavart. Hiába tűntek periodikusnak az akciójelenetek, egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

Jó hírem van azok számára, akik kedvelik a romantikát és a happy endet. A műben az  érzelmekből sincs hiány, de mégsem csöpög a romantikától. Meghatott, ahogyan a szereplők próbálták kifejezni, mit is éreznek egymás iránt, nagyon szépen írta le ezt az írónő, nekem a szívemig hatolt.

Külön örültem annak is, hogy Folt végre kilépett a „nem mutatom ki az érzéseimet,  és én vagyok a titokzatos fiú” körből, és megnyílt Nora felé. Szerintem a lány jelleme is fejlődött, végre nem egy liba fejével gondolkodott (Gondolok itt a Crescendoban nyújtott alakítására). Ettől függetlenül tett pár meggondolatlan dolgot, mint például „elraboltak és nemrég kerültem haza, na akkor surranjunk ki este” vagy „tudom, hogy amikor mással voltam itt, majdnem elkapott minket a rossz fiú, mégis meglátogatom újra a helyszínt egyedül, semmi baj nem fog történni”.

A végkifejlet engem meglepett, számítottam pár dologra, de nem arra, ami végül történt. Amikor befejeztem a könyvet, úgy éreztem mintha üresség maradt volna bennem. Alig várom a folytatást, hogy választ kaphassak a megválaszolatlan kérdéseimre: Mi lesz velük? Hogy fogják teljesíteni a rájuk bízott feladatokat? És legfőbb kérdés: vajon Nora és Folt szerelme végre felhőtlen lesz?

Összességében elmondhatom, hogy ez egy nagyszerűen megírt könyv, ami egy nagyszerű sorozat tagja. Nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, aki szereti a fantasy műfajt, a romantikus, eseménydús könyveket, illetve ezek keverékét, vagy csak aki egyszerűen jót akar olvasni.

Főbb Szereplők: Nora Grey, Folt Cipriano, Scott Parnell,  Vee Sky, Hank Millar

Értékeljünk!!!
Borító: 5/5 teljességében illik a történethez
Könyv: 5/5*
Kedvenc szereplők: Folt (haha, ki is lenne más?<3), illetve Nora-t is ide merem sorolni most már
Kevésbé kedvelt szereplők: Ki más lenne az, mint Hank Millar?

Kedvenc idézetek a műből:

„– Gondolod, hogy be fogják venni, hogy egy srác feszülős bőrnadrágban, így tud táncolni? – gúnyolódtam, miközben visszapördített a karjaiba.
– Csak így tovább, és te leszel mindjárt bőrnadrágban. – Nem mosolygott, de éreztem rajta, hogy jól mulat. Remek, hogy egyikünk talált ebben a helyzetben valami vicceset.”

• Bár a Csitt, csitt-et Becca már azelőtt megírta, hogy az Alkonyat siker lett volna, a kiadója mégis azt kérte, hogy a biológiaórás részt írja át, mert az említett könyv elején is az van. Az írónő erre nem volt hajlandó, így az eredeti elképzelés alapján jelent meg a könyv.
• Az írónő legkedvesebb karaktere Vee, aki két jó barátnő személyiségének összegyúrásából keletkezett.
• Folt karakterét is egy korábban ismert emberről mintázta, de nem árulja el, ki is az.
• A Csitt, csitt még meg sem jelent, máris 13 országban értékesítették a jogokat.