Katja Millay: Nyugalom tengere

Posted by Szantii on 2015-04-05 in ~ i ♥ books ~ |

Sziasztok!

Az utóbbi időben nem voltam valami aktív, tudom, de más nagyobb projektbe is belefogtam, emellett pedig zh-időszakom is volt. (Tudom, hogy úgy hangzik mintha kifogások lennének, pedig tényleg nem.:D)

Mivel újra van időm arra, amit szeretek, így most egy könyvértékelést hoztam, Katja Millay Nyugalom tengere című művéről.

Jó olvasást!

 

Fülszöveg:

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia ótacovers_305145 Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó, 2014
Eredeti cím: The Sea of Tranquility

 

 

Véleményem:

Éppen az akkor aktuális, hamarosan várható könyvek megjelenési listáját böngésztem, amikor találkoztam a könyvvel. A borító elsőre megtetszett, a cím is érdekesnek hangzott, és amikor a fülszöveget elolvastam, tudtam, hogy nem csak olvasni szeretném a könyvet, hanem kell egy saját példány is belőle. Drága páromtól megkaptam születésnapomra, és így az olvasása sem váratott sokáig magára.

 

A cselekmények nem indulnak be túl gyorsan, de valahogy mégsem unatkoztam az olvasása közben (pedig több kritikánál is olvastam, hogy az olvasók nehezen rágták át magukat az első száz oldalon). Nálam ez pont az ellenkező hatást érte el: olvastatta magát, hiszen az elején nem tudunk meg mindent rögtön a főszereplőről, Nastya-ról, és az őt ért tragédiáról, hanem ezek a dolgok fokozatosan derülnek ki. Számomra izgalmas volt az olvasás, arra várva hogy kiderüljön, mi történt ami ilyenné tette a lányt.

Az elején kicsit féltem, hogy nagyon romantikától csöpögős történetet fogok kapni, de szerencsére ebből a szempontból kellemesen csalódtam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs romantika és szeretet a könyvben, csak az írónő olyan mértékben és formában tálalta, hogy elfogadható legyen. :)

 

a3f635cb787014c1287a39f244b997cfMinden karaktert valósághűnek éreztem. A szereplők közül talán Drew-t kedveltem a legjobban. Laza alaknak adta ki magát, de, mint a cselekmény során kiderül, ő is képes érezni, és komolyan gondolkodni ha kell. Emellett nagyszerű barát, akire, ha kell, lehet számítani.

Nastyát, a főszereplő lányt pár évvel ezelőtt nagy tragédia érte. Érzelmileg és testileg is sérült, erre többször is utal az írónő. Eleinte unszimpatikus volt a némasági fogadalmával, a szeretteit elutasító viselkedésével, a kihívó öltözködésével és a negativitásával, de ahogy egyre jobban bepillantást nyertem az életébe, és ahogy egyre jobban megnyílt Josh, majd Drew előtt, úgy vált szimpatikusabbá. Ugyanakkor értékeltem a szarkazmusát, ami nem egyszer mosolyt csalt az arcomra. Különösen tetszett a zene iránti, már-már fanatikus szeretete, az édességmániája, és az, hogy állandóan sütit sütött. (Egyszerűen imádom az édességeket. ^^)

Mint ahogy a fülszöveg is írja, Josh-nak jóformán nem maradt senkije, ezért az emberek szánalommal éreznek iránta. Nastya érdeklődését azonban pont ez a többiektől való elszigetelsége keltette fel. Josh is egy érző ember, akinek szüksége van a törődésre, mégha az ellenkezőjét is akarja láttani. A könyv lényegi része volt, ahogy Nastya és Josh fokozatosan ismeri meg egymást, szerelmük is így bontakozik ki és egymáson próbálnak segíteni. Hullámvölgy a kapcsolatuk, de végül rátalálnak egymásra, mégha néha bosszakodtam is amiatt, hogy direkt dobják el maguktól a boldogságot. Josh kedvelhető a hibái ellenére is, különösen tetszett, hogy elnevezte Nastyát Napsugárnak, illetve az a jelenet, amikor érméket dobáltak a kútba, hogy kívánságaik teljesüljenek.

 

A lezárás méltó a cselekményhez, leginkább a reményteli jelző illik hozzá. Nem mondja ki az írónő, hogy minden rendben van, és visszatér a régi kerékvágába, ám az utolsó mondattal mégis ezt sugallja az olvasónak.

A könyv nagy hangsúlyt helyezett arra, hogyan képes egy gyermek, illetve egy fiatal lélek megbírkózni az őt ért tragédiákkal. Számomra ebben is rejlett a mű üzenete: tudjunk továbblépni, és ha nem is teljesen ugyanolyan életet élni, mint előtte, próbáljunk a jó dolgokra, és nem a dühre, a fájdalomra és a bosszúra összpontosítani.

Összességben a könyv egy érzelmi hullámvasút.
Eleinte még oldottabb volt a hangulata, talán mert a főszereplők még csak akkor ismerkedtek, és még Nastya múltját is homály fedte. Ahogy azonban haladt egyre inkább előre a történet, úgy változott a hangulatom is, örültem, ha a szereplők boldogok voltak együtt, és szidtam őket, amikor saját magukat taszították boldogtalanságba.

És hogy valójában mi is az a Nyugalom tengere? Ha elolvassátok a könyvet, választ kaptok a kérdésre, merthogy benne van a műben. :)

Értékeljünk!

Könyv: 5*/5 – kedvenc lett, és tudom hogy nem utoljára olvastam
Borító: 5/5 – 2in 1 :)
Kedvenc szereplő: Drew, Drew édesanyja

 

Kedvenc idézetek:

„– Őt hogyhogy szívemnek szólítod, engem meg sose becézgetsz? – mímel nyafogást.
– Hogyne becézgetnélek? – kérdez vissza Mrs. Leighton, és megpaskolja a fia arcát, ahogy elmegy mellette . – A múlt héten életem tragédiájának szólítottalak.”

“Ha mondanivalód van, tudd alátámasztani. Különben ne dobálózz vele, mert csak annyit érsz el, hogy az állításod gyengének tűnik.”

“Elképeszt, hogy az emberek mennyire rettegnek mindattól, ami a sötétben történhet, napközben viszont eszükbe se jut a biztonságukért aggódni. Mintha a napfény a világ minden gonoszságától megóvhatná őket. Pedig nem. A nap csak suttog nekünk, melegével elbódít, aztán jól a földbe döngöl. A napfény nem véd meg semmitől. Rossz dolgok bármikor történhetnek, nem szoktak várni vacsora utánig.”

“… ha egy srác valaha bébinek nevezne, valószínűleg a képébe röhögnék. Vagy megfojtanám.”

 

Címke: , , , , , ,

Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is! :)

Copyright © 2013-2017 Bookish Notes All rights reserved.