Egy kis iskolai…

Posted by Alexandra on 2014-01-20 in ~mert az iskolában is teljesíteni kell |

Téli szünetre házi fogalmazásként kaptam feladatnak Kosztolányi Dezső: Paulina című novellájának elemzését. Mivel több órát szenvedtem vele, és ötöst kaptam rá, úgy gondoltam megosztom veletek is. Ha csak elolvassátok, vagy esetleg valakit meg is érint a mondanivalója, már jól végeztem a dolgom. (:

Szóval jó olvasást, hozzászólásban pedig örömmel várom az észrevételeket! (:

 

A mű ide kattintva olvasható!

Íme az elemzésem:

Kosztolányi az 1920-as évek egyik legkiemelkedőbb regényírója, aki emellett a Nyugat egyik jelentős munkatársa volt. Az ő tollából származik az 1929-es megjelenésű Paulina című novella.

A szerzemény műfaja novella. A novella egy rövid, prózában írt epikai műfaj. Általában egy főszereplője és viszonylag kevés mellékszereplője van; gyakran egy fordulópontot mutat be a főhős életéből. Cselekménye általában egy szálon fut, rövid idő alatt, kevés helyszínen játszódik. A novella szó eredeti jelentése újdonság, Boccacciótól ered.

A cím egyetlen szóból áll, megnevezi a főszereplőt: a mű Paulináról, a konyhalányról szól.

A novella típusát tekintve példázat, vagyis a cselekmény jelképesen értelmezhető, mivel tanulságot fogalmaz meg. A mű végén a költő rávilágít arra, hogy bár Paulina sorsa kétes, hisz lehet meg sem éli a reggelt, ám szavára, az „igazság hangjára”, mégis felfigyeltek az emberek, róla beszélnek, és rá gondolnak.

A történet eseménydús, kevés, tömör leírással, amik csupán csak a szereplők néhány külső tulajdonságát mutatják be. Lineárisan fut a cselekmény, nem ugrál az időben.

A cselekmény egy szálon fut, leszámítva a történet végét, amikor az író és a költő beszélgetés közben figyelik, ahogy a katonák elviszik Paulinát.

A mű elején még egy kocsmában vagyunk, majd a csattanó után (Paulinát elfogják a katonák) már az utcán játszódik tovább. Egy fél mondatból megtudjuk azt is, hogy Róma utcáin, Caesar idejében folynak az események.

A novella ideje nincs konkrétan meghatározva, csupán annyi derül ki a műből, hogy egy nyári este van. Az események néhány perc, maximum egy óra alatt játszódnak le.

A narrátor E/3-ban beszél, s bár személye nem azonosul egyik szereplővel sem, mégis az író a véleményét, és egyben a történet tanulságát, mondanivalóját is, a műben szereplő költő (Rufus) szavai fejezik ki. Belső monológok nem szerepelnek a történetben, a szereplők gondolatait és értékrendjét a párbeszédeikből ismerhetjük meg.

A főszereplőről (Paulináról) annyit tudhatunk meg a leírásokból, hogy vörös a haja és kék a szeme. Rabszolgaként egy kocsmában dolgozik, és édesanyját már elvesztette. A személyiségéről szinte semmi nem derül ki az olvasó számára, cselekedeteiből csak azt láthatjuk, hogy elszánt, mivel kiáll az igaza mellett. Célja az, hogy elhiggyék neki, hogy ártatlan. A többi szereplőről sem kapunk részletes leírást, de az egyik katonáról megtudjuk még azt, hogy alacsony és kancsal. A párbeszédek adnak valamiféle megvilágítást az egyes szereplők belső tulajdonságaira, de ezekből sem ismerhetjük meg teljesen őket, nem részletes a lélekrajzuk.

A történet felbontható szerkezeti egységekre a drámai szerkesztésmód alapján. Az expozíció, vagyis az alaphelyzet bemutatása a novella első két mondata, amiben megjelenik a főszereplő, és megismerhetjük annak munkáját, haja és szeme színét. A bonyodalmat, vagyis a fordulatot az hozza, hogy a kocsma egyik vendégének eltűnik a pénze, és többen is Paulinát gyanúsítják a lopással. A kibontakozásban megjelenik két katona, akik kiviszik a lányt az utcára. A rabszolgalány próbál ellenállni nekik, de megverik, majd felkapják és úgy viszik az őrsre. A tetőpontban viszik végig az utcán Paulinát, aki eközben szitkozódik és segítségért kiabál. Ekkor jelenik meg a történetben a bölcs és a költő. A végkifejletben végül a két ember párbeszédét hallhatjuk, amelyben a költő szavai kimondják a tanulságot.

Kosztolányi realista stílusban írta meg a történetet. Nem kertel, hanem a tényeket tárja a szem elé, a rideg valóságot. A mű hangneme tárgyilagos, komor, az akkori valóságot próbálja lefesteni. Naturális, a közember számára is érthető szavakat használ az író, illetve az akkori szóhasználatot, a szereplők szókincsét érzékelteti. Egyszerűen, de velősen fogalmaz, több igazságot is kimond, melyek szerint az igazság itt ugyan nem éri el a célját, de azt igen, hogy az emberek beszéljenek róla.

A cselekmény folyamán Paulina szájából többször is elhangzik az „emberek” szó, ezzel is arra akart utalni az író, hogy az igazság mindig szól az emberekhez, akik azonban sokszor nem is törődnek vele. Ez a mű mondanivalója is, illetve szerintem az is tanulság a novellában, hogy bár nem mindig az igazság nyer, valaki meghallja, és még ha nem is tesz érte semmit, akkor is, ha csak rövid ideig, de gondol rá.: Az igazság az utcán ment, és ordított. Mi pedig meghallottuk a szavát. Fölriadtunk ágyunkból, nem bírunk többé aludni, nem tudjuk folytatni előbbi vitánkat. Róla gondolkozunk. Az igazságról. Lásd, még mindig erről beszélünk. Ez is valami.

Összességében Kosztolányi ezzel a novellájával maradandót alkotott, hisz örök érvényű igazságokat fogalmazott meg benne, amik nem csak az ókori Rómában voltak részei a mindennapoknak, hanem az író, sőt a mi korunkban, ha más formában is, de jelen van.

2014. 01. 20.

Címkék: , , ,

8 hozzászólás

Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is! :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Copyright © 2013-2024 Bookish Notes All rights reserved.