Ó, Velence, te csodás!
Mint ígértem, írok egy bejegyzést a velencei nyaralásomról. A párom jóvoltából mentünk, hiszen ezt kaptam tőle ajándékba a ballagásomra.
(A képek saját készítésűek.)
Velence igazi nyüzsgő város, nem hiába forgalmas már a középkor óta. Bakancslistámon volt, hogy egyszer eljussak oda, és ráadásul ez volt az első külföldi utam is. Engem rögtön elvarázsolt, hangulatos, régies, egyszerűen gyönyörű és méltó a szerelem városa címre.
A főbb látnivalóknál hemzsegtek a túristák, és persze a rámenős árusok is, mindenféle táskákat és rózsát akartak úton útfélen eladni. A rózsa árusok olyan szempontból sunyik voltak, mivel általában párokat néztek ki maguknak, és a nőknek ajándékként kínálták, amiért persze a férfinak fizetnie kellett.
Ha már Olaszország, akkor pizza és olasz fagyi! Nos, mindekettőt kipróbáltuk, és nyugodt szívvel kijelentem, az igazi olasz ízeknek nincs párja. A pizzát étteremben ettük, és mivel olvastam az útikönyvben, hogy az olaszok szívesen veszik, ha olaszul próbálnak megszólalni a túristák, gondoltam megpróbálom én is. A végeredmény az lett, hogy a pincér is olaszul válaszolt vissza, amiből persze egy mukkot sem értettem, de gyorsan rájött, hogy ha angolul beszél, azt viszont megértjük. Egy próbálkozást azért megért, ezek szerint jó volt a kiejtésem, és legalább a fültanukat is elszórakoztattam. :)
Magukról az emberekről azt a következtetést vontam le, hogy elég temperamentumosak, nem hiába a mediterrán vér, gyorsan és hangosan beszélnek, és ami engem meglepett az az, hogy kevésbé beszélik az angolt, és akikkel társalogtam, azoknak nehezen érthető volt a beszéde, az akcentus miatt. Apropó, akcentus. Ajándékot vásároltam, és az árus megkérdeztem tőlem, orosz vagyok-e, szerintem a kiejtésem miatt, de ezt a mai napig nem tudom. :D
Velence és Olaszország (legalábbis az a része, ahol én, illetve mi jártunk) gyünyörű, nagyon mély benyomást tett rám. Csodálatos, felejthetetlen emlékekkel gazdagodtam, és a szívem mind a mai napig vágyik oda vissza. Hátha majd mégegyszer… :)