10 x 10 (2. felvonás)
Pár nap kihagyás után újra itt! Bevallom, eleve úgy terveztem, hogy a tíz nap tíz listáját nem egymást követő napokon publikálom, de a karácsonyi napokat és Szilveszter napját szerettem volna pihi-időnek hagyni, no sebaj, legfeljebb szorgalmas leszek, és előre dolgozom. ;)
Nem is húzom tovább a szót, lássuk a mai szempontot:
TOP 10 legutáltabb (legnagyobb csalódást keltő) könyv 2010 – 2019:
10. Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Olvasva: 2019
Nem sorolnám az utált olvasmányaim közé, ám mégis helyet kapott a listán, mivel csalódtam. Nagyon akartam szeretni a történetet, hiszen imádom a magyar népmese és mondavilágot, de ólomlassú történetet kaptam. Nem bővelkedett kedvelhető szereplőkben, a szerelmi szálat erőltetettnek és teljesen feleslegesnek éreztem, ahogy néhány eseményt is a történések során. Ugyanakkor fontosnak érzem megemlíteni a pozitívumokat, hogy szép, mesés nyelvezete van, és fontos üzenetet próbál közvetíteni: az ígéreteinknek ára van.
9. B.N.Toler: Lélekvesztők
Olvasva: 2017
Nem is annyira utáltam ezt a könyvet, de ez volt az első nagy könyves csalódásom. Becsapott a sok jó, magasztaló értékelés, így a nagy elvárásokból nagy koppanás lett. Konkrétan volt egy fejezet, amelyen csak fogtam a fejem, hogy mit ki nem tudnak már találni – pedig alapvetően a paranormális a kedvenc zsánereim közé tartozik -, amin a röhejes epilógus sem segített.
8. Jamie McGuirre: Red Hill
Olvasva: 2016
Romantikusnak nem éreztem eléggé annak, ahogy zombisnak sem volt olyan, ami az adott műfajtól elvárható lenne (akkoriban erősen Walking Dead lázban égtem, így volt referenciám). Néhol a logika hiányát véltem felfedezni, néhol pedig már-már brazil szappanoperákat megszégyenítő jelenet játszódott le. Nem tudom, ezek után merjek-e az írónőtől bármit is olvasni.
7. Maggie Stiefvater: Linger – Várunk
Olvasva: 2011
A sorozat első kötete (Shiver – Borzongás) nagyon tetszett vérfarkasos, keserédes története miatt, ám a folytatás már annál kevésbé, így csalódást is okozott, hiszen még jobb élményt vártam, mint az előző kötettől. Eléggé kuszán alakultak az események, úgy éreztem az írónő csak felesleges szálakkal pakolja tele, hogy aztán egy több részes sorozatot ki tudjon kerekíteni belőle. Bőven és méltósággal megállta volna a helyét standalone könyvként.
6. Ellen Schreiber: Vámpírcsókok
Olvasva: 2012
Ennyi idő távlatából már nagyon sok mindenre nem emlékszem a történettel kapcsolatban (talán ez is mutatja, hogy mennyire „érdekes” volt), egyszeri olvasmánynak ugyan megfelelt, de semmi mélység a történetben, semmi csattanó a végén… Legalább a kiadó belátta, hogy felesleges a további kötetek kiadása.
5. Lisa De Jong: When It Rains – Amikor esik
Olvasva: 2017
A jó értékelése miatt nagy reményekkel vágtam neki, de sajnálattal vettem tudomásul, hogy valamiféle kliséhalmazt kaptam. Tele volt drámai eseményekkel, amelyek feldolgozását fontosnak tartom, ugyanakkor az írónő olyan mennyiségben és mértékben tálalta azokat, amelyek visszatetszőként hatottak. Így a szereplőkkel való szimpatizálás és együttérzés helyett sajnos megkedvelni sem sikerült őket igazán.
4. Whitney G.: Reasonable Doubt (magyar cím: Alapos kétely)
Olvasva: 2019
Nem hogy nem tetszett, de egyenesen megingatott a műfajában. Bár, mint molyon is leírtam, a fülszövegnek már gyanúsnak kellett volna lennie… A szereplők elég egysíkúak voltak (általában feketén-fehéren ábrázolta őket az írónő) a történet végi némi karakterfejlődés ellenére. Egyszerűen nem tudok olyan férfi főszereplővel szimpatizálni, aki elvileg dögös, de öt szónál hosszabb mondatot, amelyben nem káromkodik vagy nem tesz szexuális utalást, nem tud mondani.
3. Stéphane Garnier: Macskabölcsesség
Olvasva: 2018
Már a könyv marketingje is becsapott, ugyanis úgy volt hirdetve, mint cicásoknak kötelező darab. Azon kívül azonban, hogy ráhúzott bizonyos kliséket a cicákra, nem túl sok minden infót kaptam a könyvet ihlető Ziggy nevű cicáról. Nem műfajom az önsegítő könyvek, és azt hiszem jogosan éreztem magam becsapva, hogy egy macska bögé bújtatott „szeresdmagad, ennyireegyszerűhogyboldoglégy” maszlagot kaptam.
2. Alyson Noel: Lúzerek és bálkirálynők:
Olvasva: 2012
Tipikus tini klisés sablonsztori, könnyen kiszámítható történettel. Mentségemre szóljon, akkoriban szinte mindent olvastam ami vörös pötttyös volt, így került ez is hozzám, de nem győzött meg ronda borítójával és buta, idegesítő szereplőivel.
1. Alyson Noel: Halhatatlanok (sorozat)
Olvasva: 2011-2013.
Szintén kilóg a sorból sorozat volta miatt, ugyanakkor majdnem minden kötetét a listára tettem volna. Az első két rész, bár véletlenül került hozzám, (a könyvtárban összekevertem egy másik vörös pöttyös sorozattal) még tetszett is, de a harmadiknál ellibbent a varázs, a negyedik kötettel pedig feladtam a sorozat iránti érdeklődésemet. Tele van buta, naiv, idegesítő szereplőkkel, a szerelmi szál giccses, és elég hihetetlen, a történetet pedig elég lett volna egy trilógiában kiadni, bőven elég lett volna annyi papírt és időt szánni rá. Azt hiszem, mivel az első két helyen is az írónő áll, többet nem szívesen próbálkozom a könyveivel.
Timi kissé megelőzött, így kiderül a következő bejegyzés témája is (hosszú napok állnak mögöttem ^^’), íme az ő listái:
* TOP 10 kedvenc könyv (1.nap)
* TOP 10 legutáltabb könyv (2.nap)
* TOP 10 kedvenc könyvsorozat (3.nap)
A bejegyzés-sorozat további cikkei:
* TOP 10 kedvenc könyvem 2010 – 2019