10 x 10 (1.)

Posted by Alexandra on 2019-12-18 in ~ i ♥ books ~ |

Az év végéhez közeledve mindig elmerengek azon, hogy milyen is volt a mögöttem álló egy év, mi történt, mi történhetett volna, jók és rosszak egyaránt. Idén Szilveszterkor azonban nem csak az évnek, de a 2010-es évtizednek is vége lesz, így visszatekintettem az elmúlt tíz évemre, honnan hova jutottam… És bizony rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt tíz évben történt velem minden nagyobb dolog az eddigi életem során: elballagtam általános, majd középiskolából, érettségit, nyelvvizsgát, diplomát, jogosítványt szereztem, megkérték a kezem (bár a lakodalom már a következő évtizedben lesz esedékes :), rendesen dolgozó hölgy lettem. ^-^

Barátnői beszélgetéseket követően Timivel arra jutottunk, hogy összeszedhetnénk több top 10-es listát az elmúlt tíz évből. Mivel alapvetően ez egy könyves blog, így az olvasmányaimat is szeretném összefoglalni, noha tudom, tíz év távlatában ez nem egyszerű feladat (bár hasznomra van, hogy 2010 év elejétől kezdtem el vezetni az olvasásokat, előbb csak szerzőkkel és címekkel listaszerűen, papír alapon, majd a molynak köszönhetően pontos olvasási dátumokkal. Így az év hátralévő időszakában tíz napon keresztül egy-egy, valamilyen szempont szerinti tízes listán szeretném összegezni az elmúlt tíz év könyvélményeit.

Ha a listám nem csal (ami a moly előtti időszakra vonatkozóan előfordulhat, az elmúlt tíz évben 354 könyvet olvastam el teljes egészében, ami 105.545(!) oldalnak felel meg. Persze lehetne ez jóval több is, hiszen ismerek olyanokat, akiknek ez két-három évnyi könyvadagnak felel meg, azonban mégis büszke vagyok magamra. Azt hiszem a „turné” során lesz miből válogatnom az egyes szempontokhoz. :)

Szívesen fogadunk mindenkit, aki velünk akar tartani! :)

Íme az első 10-es lista:

A 10 kedvenc könyvem (lehetőleg egykötetes kiadványokból), amelyet 2010-2019 között olvastam:

10. Rejtő Jenő: A szőke ciklon
Olvasva: 2018.

Rejtő Jenővel való ismerkedésem 2018. végén, pontosan ezzel a könyvvel kezdődött. Nagyon élveztem! Nem egyszer hangosan felröhögtem rajta. A szereplők néhol kissé szerencsétlennek tűnnek, de összességében kedvelhetők, a cselekmény folyamatosan pörög, egy dolog megoldódik, de rögtön két újabb probléma merül fel. Néhol bár kiszámítható, hogy mi fog történni a következőkben, mégsem éreztem egy pillanatig sem, hogy untatna, vagy felesleges jeleneteket tartalmazna. Ha ez a ponyva, akkor ezentúl több ilyet olvasok.

9. Stephen King: A ragyogás
Olvasva: 2016.

Kinggel való ismerkedésem pontosan 2010-ben kezdődött, első olvasmányom a Christine volt tőle, előtte a filmet már többször láttam, a könyv pedig a szüleim könyvespolcán várakozott (A ragyogással együtt). Ez volt az első könyv, aminek olvasása közben rendesen féltem, és nem szívesen maradtam egyedül, így joggal felmerülhet a kérdés, hogy akkor mit keres ezen a listán? A válasz egyszerű: King zseniálisan ír, úgy tudja borzolni az idegeket és fokozni a hangulatot, ahogy sok „divatos” mai horrorfilm képtelen. Mélységet ad a karaktereinek, a cselekmény íve jól követhető. A félelmetes jelenetek tényleg hátborzongatók, nálam maximálisan elérte azt a hatást, amit az író akart.

8. Hyeonseo Lee: A lány hét névvel
Olvasva: 2015.

Ehhez a könyvhöz egy kedves emlékem is fűződik, ugyanis ez volt az első könyv, amelyet az e-könyv olvasómon olvashattam. Korábban nem vettem a kezembe még csak hasonló dokumentum-életrajzi regényt sem, ám Észak-Korea elérhetetlensége és megismerésének lehetősége felkeltette a kíváncsiságom. Kellemesen csalódtam, hiszen amellett, hogy megrázó események történtek benne, olvasmányos is volt. Végig izgultam a főszereplőért, majd később a családjáért, hogy végre békére leljenek egy olyan országban, ahol nem kell állandóan attól félniük, hogy egy rossz döntés az életükbe kerülhet. Hihetetlen, hogy Hyeonseo-nak mennyi mindent ki kellett állnia, mennyi identitást fel kellett vennie, míg végül eljuthatott oda, ahol ma van.

7. Neil Gaiman: Amerikai istenek
Olvasva: 2017.

Neil Gaiman legerősebb műve. Egyenlően adagolva vegyíti a mágiát, a különböző mitológiákat a mai rohanó világunkkal. Egyszerre éltem meg meseként, krimiként és kalandként. Nem hiányzik belőle az izgalom, a váratlan fordulatok (némelyiknél egészen állkoppanásig eljutva), ugyanakkor arra sem rest, hogy mai életünket kifordítsa, bemutatva napjaink hibáit. Karakterépítésben erős, főleg hogy az ősi istenek mindegyike kapott valamilyen eredettörténetet. Komor hangvételű, de borongós őszi napokra ideális olvasmány lehet, mert a történet a könyv elé szegez.

6. Andi Weir: A marsi
Olvasva: 2016.

Avagy mentsük meg újra Matt Damont… Csak viccelek. :) A marsi volt az első komolyabb sci-fi, amit olvastam (Luxen nem számít!), így bár a sok fizikával kapcsolatos kifejezés olykor tudományos méreteket öltött, kellemes kikapcsolódást nyújtott egy tavaszi vizsgaidőszakban. Szórakoztatott, olykor hangosan felröhögtem rajta, tanultam is belőle (pedig a Numerikus analízist kellett volna tanulmányoznom, ejnye!), és alig tudtam letenni. Noha a cselekmény nagy részében a főszereplő, Mark gondolatait halljuk, mégis minden oldala le tudott kötni. Előtte, és utána sem izgultam ennyire azért, hogy jól sikerüljön a krumplitermesztés. :D

5. Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Olvasva: 2019.

Előbb kezdtem el nézni a sorozatot, majd amikor éppen nem volt aktuális, még nem látott rész, beszereztem a könyvet, és hamarosan neki is fogtam. Nagyjából tudtam, mire számítsak, hiszen az élőszereplős változat a könyvből merít, ám mégis tudott újat adni. A sorozattal ellentétben, a könyvben csak főszereplőnk szemszögéből ismerjük, halljuk a történetet, az általa átélteket látjuk. Szinte a hölgy napi tevékenységeit írja le, ám mégis fontos értékkel bír: ne hagyjuk elkorcsosulni világunkat, Ne válljuk zsarnokká és kiszolgáltatottá, Ugyanakkor hátborzongató abba belegondolni, hogy bár a könyv a ’80-as évek közepén írodótt, aktualitása napjainkban is megmaradt, hiszen a női szerepvállalás még mindig fontos kérdés, főleg hogy léteznek helyek a világban, ahol még mindig másodrangúként, nem egyenjogúan kezelik őket. Azt hiszem a történet ereje és népszerűsége is ebben rejlik.

4. Szabó Magda: Abigél
Olvasva: 2010.

Első olvasmányom volt Szabó Magdától, és meg is határozta a vele való kapcsolatomat. Gyönyörű líraian ír, egy-egy mondatát is szinte élvezet olvasni. Az Abigél noha egy lányregények tűnik, mégis több annál, hiszen a háború borzalmai és embertelen körülmények között kell embernek maradni. A főszereplő, Gina hatalmas fejlődésen megy keresztül a történet során, bár azt hiszem a 2. világháború idején rengeteg gyermeknek túl hamar kellett felnőnie. A történet maga olvasmányos, izgalmas, hiszen végig ott a kérdés, ki is van valójában Abigél mögött, cseppnyi romantikával fűszereve elvarázsolt, ugyanakkor néhol szívbemarkoló is tudott lenni.

3. Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
 Olvasva: 2019

Az idei évem egyik legmaradandóbb, legjobb olvasmánya! Japán szerzőtől regényt korábban nem olvastam, pláne nem olyat, aminek egy színdarab az alapja. Már maga a regény hangulata is teljesen más volt, mint a megszokottaké, körbe lengte a japán mentalitás és kultúra. A könyv négy történetet dolgoz fel, mindenben valamilyen női szereppel a középpontban: szerető, feleség, testvér, anya, gyermek és ezeknek a kapcsolatait, a szeretet erejét mutatja be finom érzékenységgel. A kezdeti meseszerű, könnyed kezdés után a végére drámai történetet kaptam, mely mégis szívmelengető volt összességében. A négy kis történet külön-külön is megállja a helyét, ám együtt fonódnak a szálak össze egy egésszé, amely így eléri azt, hogy elültőben kiolvassa a gyanútlan olvasó…

2. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Olvasva: 2018

Szégyenszemre több, mint tizenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy amióta megtanultam olvasni, a kezembe vegyem ezt a rövidke, ám annál fontosabb művet. Imádtam minden sorát! Onnantól kezdve, ahogy az író felvázolja a gyermeki vs felnőtt képzelet problémáját (Rajzolj nekem egy bárányt!),a szereplőkön át egészen a végéig. A kis herceg története tanulságos, szívet melengető, még ha néhol szomorúnak is hat, hiszen „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”.

1. Móricz Zsigmond: Árvácska
Olvasva: 2018

Már korábban ajánlották, és hallottam is róla, ám az elolvasásával mégis ilyen sokat vártam. Őszintén szólva nem is bánom, hiszen az Árvácska olvasásához kell egy érettségi szint. A történelmi, történeti háttérről most nem írnék, de számomra Móricz eddigi olvasott művei közül mindent visz. Megjelenik benne a 20. század eleji Magyarországi vidéki élet, ugyanakkor középpontban mégis a megannyi anyátlan-apátlan lelencgyermek, és azok sorsa áll. Egyszerre megrázó és gyönyörű történet a gyermeki ártatlanságról, a szeretni és élni akarásról. Olvasás közben újra és újra összetört a szívem, főleg hogy tudom, sajnos nem Csöre volt az egyetlen ilyen sanyarú sorsú, kiszolgáltatott gyermek. Ugyanakkor szívből ajánlom is mindenkinek, tanításul, hogy egy gyermeket nem rongyként és tárgyként, hanem óvva és féltve, érző lényként, kincsként kell kezelni.

+1: Eleanor H. Porter: Az élet játéka
Olvasva: 2005, 2014

Ez a könyv kissé kakukktojás, még általános iskolában volt kötelező olvasmány. Gyönyörű történetet mesél el: az élet játékát, mely csupán annyiból áll, hogy mindenben keressük a jót. Ne hagyjuk a rossz dolgokat a fejünkre nőni, inkább találjunk bennük valamit, aminek örülhetünk. A mondanivaló nem vesztette aktualitását, így szerintem nyugodtan lehetne manapság is kötelező olvasmány, szélesebb körben elterjedve.

Timi bejegyzése ITT olvasható.

Borítókép forrása: https://www.artnews.com/art-news/news/best-art-books-2010s-decade-1202670199/

Címkék:

Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is! :)

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Copyright © 2013-2020 Bookish Notes All rights reserved.