Virágboldogság
Ez a firkálmány is egy korábbi novellám, egész pontosan 2011. április 26-án írtam, kisebb letargia után.
Olvasni és kommentelni, értékelni ezt is ér! ;)
Hozzád képest kicsi vagyok. Csak egy törékeny virágszál a végtelen mezőn.
Ha te arra jársz, megcsodálsz minden virágot, és a sok közt észreveszed a neked tetszőt – engem. Mikor elfogadom, hogy gyökerestől kiveszel földemből, s új helyre akarsz ültetni, egyszerre borzongás fut végig rajtam. Felkészülök. Aztán ez persze sosem történik meg, mert gyülekeznek az esőfelhők, s te inkább magadat félted. Ekkor rettegek. Legfélelmetesebb gondolataim keringenek előttem; elveszíthetlek téged…
Mikor már foszlanak a felhők, mint derült égből a villámcsapás, úgy dobsz el magadtól.
Leszakítasz, ezzel is megtörve életem, s eldobsz jó messzire, majd mintha mi sem történt volna, elsétálsz új virágot keresve.
Még a többi virág közt heverek, abban reménykedem, hogy jön valaki, aki észrevesz, s – megmentve a kiszáradástól – egy vázában elhelyez. Szép, s nekem az is jó, de jobb lett volna, ha földben nőhetek.
Tudd, hogy soha nem felejtelek. Engem a víz is boldogít, de nem úgy, mint ahogy a föld tehette volna. A te földed. Te.
Tökéletes! :))
Köszönöm szépen! :)
Szia!
Első észrevételem, hogy nagyon hétköznapi szavakat használtál, kevés hasonlattal. Szerintem egy ilyen novella akkor sokkal hatásosabb, ha nem rövid, vagy tőmondatok szerepelnek benne, hanem szép, több tagmondatot írsz, gyönyörű szép, különleges hasonlatokkal: amiket nem máshol hallottál, hanem te találtál ki. Minél újabb, annál jobb. Van benne egy kis baki logisztikailag is, valamint a bekezdéseket szerintem rosszul tagoltad. Viszont az utolsó két sor nagyon tetszik!
Szép estét,
Atrix Wry (:
Szia!
Először is köszönöm a hozzászólásod.:) Örülök neki, hogy tetszett az utolsó két sor.^^ Azt is köszönöm, hogy leírtad a véleményed, illetve hogy szerinted mi a hiba, és min kellene változtatni. Szeretem az építő jellegű kritikákat, mert én például ebből tudok a legtöbbet tanulni.
Szép napot! :)