Úgy van, ahogy Sinatra is megénekelte
Ennek a bejegyzésnek a gondolata és vázlata már régóta érlelődött bennem, többször, kis részletekben neki is fogtam, de eddig valahogy sosem jutottam a végére. Eddig! :)
Tavaly szeptemberben az eddigi legkülönlegesebb utazásomra indultam: New Yorkba. Először Európán kívül, először menetrend szerinti repülő járattal (sétarepülésen kívül eddig nem igazán volt élményem a levegőben…).
Párommal kettesben utaztunk, a fontosabb teendőket, mint szállásfoglalás, repülőjegy vásárlás, vízum kérése még májusban elintéztük, és ezek után már csak a napokat számoltuk vissza, hogy mikor is indulunk a nagy útra.
Előtte természetesen összeállítottunk egy programfüzetet, ugyanis mindössze egy hetünk volt, hogy felfedezzük és megcsodáljuk a Nagy Almát. Többé-kevésbé sikerült magukat tartani a terveinkhez, még a Florence hurrikánnak köszönhető heves esőzés sem tántorított el bennünket, sőt, részt vettünk így olyan programon, melyet amúgy kihagytunk volna.
Noha szűk volt az időbeosztásunk, de így is tartalmasan töltöttük az időnket; a népszerű látványosságok, mint a Times Square (nappal és éjszaka is), a Szabadság-szobor, az Empire State Building (a 86. és a 102. emeleti kilátóból is gyönyörködhettünk), a Wall street főbb épületei és felhőkarcolói vagy a Central Park természetesen nem maradhattak számunkra sem ki. Ezek mellett azonban jártunk a Metropolitan Művészeti Múzeumban, amely az USA egyik legnagyobb múzeuma (és sajnos kevés volt egy nap, hogy rendesen végigjárjuk, némelyik termen csak átszaladtunk), a 9/11 Múzeum és az azzal kapcsolatos emlékmű lelkileg ugyan megviselt, de sok apró, számomra új részletet megtudhattam a tragédiáról. A Rockefeller Center kilátójából fantasztikus volt a délutáni, alkonyi manhattani látvány, a Yankee baseball stadion hatalmas, én ledöbbentem a méterén, az Intrepid anyahajó-múzeumban pedig pont akkor volt tudományos hétvége (science festival), így többek között a NASA is képviseltette magát sok érdekességgel és több interaktív programmal. A Madame Tussaud’s pannoptikumban fotózkodtunk többek között Diana hercegnővel, az Obama házaspárral és Gandhivel is, a Grand Central pályaudvar épületét is megcsodálhattuk, Carlo cukrászdájában pedig megkóstoltuk a híres Cannolijét is.
Mivel tudtuk, hogy nagyon sok mindent szeretnénk látni, így pénztárcakímélőbbnek bizonyult, hogy az egyes belépőjegyek helyett egy úgynevezett New York kártyát (sima New York Pass) vettünk, amely sok látnivalót és programot kínált azért az árért, amelyet amúgy lehet, kihagytunk volna. Így jártuk be a Radio City Music Hall-t a színfalak mögött is, sétahajóztuk (majdnem) körbe Mathattant, bicajoztunk a Central Parkban, töltöttünk egy napot a Coney Islandi Luna Parkban vagy vettünk részt a Wall streeten idegenvezetői túrán.
Több, mint 2000 fényképpel és egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak, így azóta is azt tanácsolom mindenkinek, ha csak egyszer is adódik lehetősége, hogy Európán kívülre utazhasson, New York olyan és az a város, amelyet mindenféleképpen látni kell! :)
Végezetül pedig álljon itt néhány saját készítésű fénykép a teljesség igénye nélkül. :)
(Kattintásra a képek teljes méretükben megtekinthetők!)
