Az istenek itala
A hét elején kimaradt a szokásos tages bejegyzés, amit, bevallom, ötlet- és idő hiányában hagytam most ki (majd jön jövőhéten úgyis). Viszont…
A csoki tages bejegyzésemen felbuzdulva jobban utánanéztem a csokoládénak. Rákerestem az eredetére, a kakaóbab felhasználására, illetve a késztermék élettani hatásaira is. Ezt most egy bejegyzésben összeszedtem Nektek, elég sok mindent megtudtam sokunk kedvenc nassolnivalójáról. :)
Az bizonyára közismert, hogy a csokit, vagy szépen mondva a csokoládét, kakaóbabból készítik.
A csoki fogyasztásának pontos eredete nem ismert, annyi viszont bizonyos, hogy a majákat legyőző aztékok már felismerték értékét, s ők voltak azok, akik különböző módon már ízesítették ezt a különleges italt. Az istenek italának is nevezték, mivel úgy tartották, hogy Quetzalquetl nevű istenük ajándéka ez.
Európába a spanyol hódítók közreműködésével jutott el, de csak a 17. században indult terjedésnek. Kezdetben túl keserűnek tartották a nagymértékű fogyasztáshoz, de idővel rájöttek az igazán ízletes csoki ital ízesítésének trükkjeire.
A csoki szilárd formát csak a 19. században kapott, ez a Nestléhez fűződik. Ennyit a történelem óráról. :)
3 főbb fajtája terjedt el az évek során: ét-, tej-, és fehércsoki. Ezek kakaótartlamukban különböznek, illetve a fehércsokiban nincs kakaópor, csak -vaj.
Ha nagyon jó minőségű a csoki, pozitív élettani hatással is rendelkezik:
– tartalmaz antioxidánsokat, melyek különböző problémák ellen nyújtanak védelmet
– az étcsoki rendelkezik koleszterinszint-csökkentő hatással
– vérnyomáscsökkentő hatású
– boldogságérzetet ad (ami valljuk be egy átlagos hétfői napon kincset ér:D)
– többféle, a szervezetnek szükséges vitamin megtalálható benne
– nyugodt, relaxált állapotot is tud okozni
– nem utolsó sorban pedig finom, és jól esik néha (mindig!) fogyasztani :)
Napjainkban azonban nem csak „sima” csokoládék közül 
válogathatunk, hanem mindenféle ízesítéssel kipróbálhatjuk kedvenceinket. Személy szerint, többek között fogyasztottam már: chiliset, szilvapálinkával és többféle minőségibb itallal töltöttet, volt lehetőségem megkóstolni az igazi belga csokit is, és kaptam már 99%-os étcsokit (ami tejeskávéval az igazi), az „egyszerűbb” gyümölcsös ízésítésűről, a mogyorósról, karamellásról nem is beszélve.
A csokoládégyártás fellendítői mai napig gyártják sokak kedvencét. Ilyen például a Nestlé, a Lindt vagy a Fry. Nagy népszerűségnek és tekintélynek örvend a belga és a svájci csokoládé.
Csokiiiiii! :D
Gondolkodtam, hogy melyik bejegyzéshez kommenteljek (köszönöm, hogy felírtad magad a listámra!), aztán megláttam ezt, és egyértelművé vált. :D Ez persze nem zárja ki, hogy a többihez is írjak, mindenképpen tovább böngészem majd az archívumodat.
Régebben viszonylag sok csokit ettem, mert egyáltalán nem látszott rajtam, mostanában már kevesebbet, de akkor annak az egy szeletnek/táblának nagyon tudok örülni. A kedvencem a sima tejcsoki és a barackos-kekszes Boci, de igazából nem ettem még olyat, ami ne ízlett volna. A különlegesebbeket is nagyon szeretem. Sósat ettél már? :)
Először is köszönöm, hogy végül benéztél. :)
Kóstoltam már a sósat, nekem az túl extrém volt. :D Valahogy az édes és a sós keverék akkor nem jött be, pedig a Tuc-os Milka az egyik nagy kedvencem lett. :)