Telihold

Posted by Alexandra on 2013-11-01 in ~ szösszenetek ~ |

Ezt a novellát kb 2 évvel ezelőtt írtam, egy – ha jól emlékszem – őszi estén, amikor csak bámultam kifele az ablakon…

Kommentben ha van kedved, írj véleményt! Jó olvasást! :)

 

Mindent sötétség borít, csak valami sejtelmes fény szűrődik át az ablakomon. Nem hagy békén a tudat, hogy mi lehet az, így felkelek az ágyból s kinézek a sötétségbe. Látom, Telihold van. A nagy, fehér égitest előtt vékony, sötét felhők kúsznak el. A jelenség olyan, mint ha valamelyik horrorfilmből vágtak volna ki egy jelenetet, s kivetítették volna az ablakom elé.
Megborzongok. A félelem lüktet az ereimben, gyorsan elbújok a függöny mögé. Szívesen visszarohannék a párnáim közé, de mégsem teszem.
Rettenetesen félős vagyok. A szélben recsegő ágaktól is megijedek, most pedig még csak meg sem mozdulok.
Nem tudom, miért. Milyen varázslat tart fogva? Egyáltalán varázslat ez? Valami sötét erő babonázott meg? Vagy csak a képzeletem játszadozik velem, túl élénk a fantáziám? Netán a Hold űzi velem ezt a hátborzongató tréfát? Tán megbűvölt, vagy irányítani akar? Nem tudom, de a választ nem is akarom tudni…
Erőt veszek magamon, s ismét kinézek az ablakon. A tekintetem a Holdra siklik, s az fogva tartja. Úgy érzem, mintha mindent tudna, mint aki nyitott könyvből olvassa a titkaimat. Nekem azonban ő sejtelmes és titokzatos.
A törtélelem előtti időktől tanulmányozzák, s mindent kiderítettek róla. Ám mégsem ismerik teljes egészében. A Hold mindig az egyik arcát mutatja, a másikat ember még nem ismeri. Egy oldaláról ismerjük, mégis mindenkire máshogy hat.
Van, akit megnyugtat. Valakinek nyugalmat, békességet áraszt.
Van, aki megborzong tőle. Ha csak rá néz, kirázza a hideg, s feláll a szőr a hátán.
Van, akit megbűvöl, s megbabonáz. Nem mindenki tud ellenállni hatalmas erejének, s még hatalmasabb csábításának.
Van, akit rabul ejt. Aki az éjszaka teremtményévé válik, az nem szabadulhat tőle…
Ugyanazt látjuk, ugyanúgy tekint ránk le a magasból, ám minden ember mást és mást érez…
Azonban azt mind tudjuk, hogy nagy szerepe van létezésünkben. Egyrészt irányítja a vizet, ezáltal az emberi szervezetre is hatással van. Függhet tőle az életünk, mint amikor egy eltévedt vándor keres kiutat a végeláthatatlan erdőből, esetleg hatására gyilkos fenevaddá válhatunk…
Még ezen gondolkodom, ismét egy kísérteties felhő úszik el a Hold előtt. Nagyrészt eltakarja, így hirtelen odakint sötétségbe borul minden, nem látok semmit az éjszaka történéseiből. Visszasétálok az ágyamhoz, s bebújok a biztonságot jelentő takaró alá. Lehunyom a szemem, s elindulok az álmok útján.
Mielőtt teljesen elaludnék, még érzem, hogy a titokzatos égitest ismét előbújt a felhők mögül. Valamiért azt hiszem, hogy engem figyel.
Ezzel a tudattal alszok el. A Holddal álmodom…

Címkék: ,

2 hozzászólás

Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is! :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Copyright © 2013-2024 Bookish Notes All rights reserved.