Gelléri Andor Endre: Pármai likőr, és érettségi kitekintés

Nem is olyan régen megírtam az éles érettségit magyarból, ami, nem akarom elkiabálni, de nem sikerült rosszul. Ott szövegalkotásként az érvelést választottam, mégpedig a slow reading (lassú olvasás) és mozgalma mellett vagy ellen kellett érvelni. Könyvmoly lévén, ez nem jelentett gondot, sőt kifejezetten örültem is a témának. :)

Erről sajnos nem tudom (legalábbis még nem) veletek közölni a megírt dolgozatot, viszont alig pár héttel ezelőtt próbaérettségit is írtunk. Ott szövegalkotásnak a műértelmezést (novella) választottam. Így ismét egy újabb – immár a harmadik – novella elemzése olvasható a blogon, remélem ezzel egy kis segítséget is nyújthatok. :)

Gelléri Andor Endre a magyar irodalok egyik ismert alakja volt. A XX. század első felében élt és alkotott, munkásságára hatással voltak a világháborúk embertelenségei, borzalmai, illetve az 1930-as években hazánkban is tomboló gazdasági világválság is, amely sok embert a nyomorba, kilátástalanságba taszított, és elvette tőlük a reményt is.

A Pármai likőr című novellája is bizonyára ezek hatására íródott, ugyanis a mű egy egyszerű asszony reményvesztettségét mutatja be.

A szerzemény címe két szóból áll. Ha az egész címet értelmezzük, akkor a „pármai” jelző valami különlegességre, nem hétköznapira utal. Ha a címben csak a „likőr” szót vizsgáljuk, akkor azt vonhatjuk le következtetésként, hogy valamilyen alkoholos italról van szó a műben, ráadásul ha bővebben mögé nézünk a címnek, azt is kikövetkeztethetjük, hogy burkoltan a méregre akar utalni, hiszen az alkohol nagy mennyiségben méreg.

A cím és a novella első bekezdése már sejtet. Megtudjuk ugyanis, hogy az üvegben méreg van, legalábbis a nagysasszony, akié a fiola, ezt állítja róla. Azt nem tudjuk, hogy ténylegesen az e az üvegcse tartalma, viszont az író már rosszra akar utalni ezzel.

A cselekmény idejét nem lehet pontosan meghatározni, mivel nem lineáris az időszerkezet, és említést sem tesz arról, hogy melyik, évben, évszakban, hónapban, napon vagy órában játszódik. A helyszínről is csupán annyi derül ki, hogy egy úri házban játszódnak az események.

A mű cselekménye röviden: egy jómódú család nagyságos asszonya felhívja a takarítónőjük figyelmét arra, hogy egy üvegből ne igyon. Azt mondja neki, hogy méreg van benne, pedig valójában különleges likőrt tartalmaz, amit a nagyságos asszony az Olaszországban élő fiától kapott ajándékba. Azért nem az igazságot mondja a takarítónőnek, mivel az nem veti meg az alkoholt, (a novella tárgyalásának első részében ez kiderül) és nem akarja, hogy a likőrt más igya meg. A történet végén a takarítónő mégis iszik a likőrből, a halál reményében.

A szerzemény nem lineárisan fut, ugyanis a novella első részében visszatekint az elbeszélő a közelmúltba. A mű a reményvesztettséget érzékelteti Imcsiknén keresztül, s ezt a drámai szerkesztésmóddal is jól kifejezi.

Drámai szerkesztésmód alapján az alaphelyzet az, amikor a ház úrnője megtiltjaImcsiknének, hogy igyon az üvegből. A bonyodalmat az okozza, hogy a takarítónő nem veti meg az alkoholt. A tetőpontra akkor jutnak az események, amikor a nagyságos asszony észreveszi, hogy Imcsikné az aktuális párjával együtt éppen szeretett fiától kapott likőrt készülnek teljesen meginni (már ittak belőle). A takarítónő ugyanis a problémáira való megoldást abban látja, hogy meg kell halnia, így a még üvegben lévő maradékot is kiissza. A végkifejletben azonban Imcsikné nem hal meg, csak lerészegedik, és fáj a szíve, mert már a halálban is reményét vesztette.

A mű során 3 szereplő van jelen: Imcsikné, a nagyságos asszony, és a takarítónő párja: az asztalosmester. Az író Imcsiknét jellemzi a legrészletesebben, de az ő jelleméről is úgy kapunk tájékoztatást, hogy a nagyságos asszonnyal való párbeszédein keresztül írja le őt az író. A narrátor elfogulatlanul, tárgyilagosan mutatja be, nem bírálja őt (a személyisége megítélését az olvasóra bízza). A mű végére azonban az elbeszélő szánalmat érez Imcsikné iránt, s ezzel az olvasóban is ezt az érzést kelti, már ő is így érez, ellentétben azzal, amikor a mű olvasója a történet elején megvetette.A takarítónőről a mű során kiderül, hogy Mariska a keresztneve, özvegy, érzékeny, összetört szívű. A történet elején még reménykedő, bizakodó, hiszen mindig újra próbálkozik a szerelemmel, de a végén már annyira kiábrándult, reményvesztett, hogy a haláltól sem fél.

A másik két szereplőről kevés dolgot tudhatunk meg. A ház úrnőjéről annyit, hogy jószívű, hiszen elnézi a takarítónő italozását, de jogosan felháborodik, amikor a számára nagyon különleges likőrt is megissza. Az asztalosmesterről kiderül, hogy Rudolf a keresztneve és fekete („tintaszínű) a haja.

A műben motívumként jelenik meg a likőr. A nagyságos asszonynak a fiát, az iránta érzett szeretetet, tehát az életet jelképezi, míg Imcsiknének , mit sem sejtvén az ital igazi voltáról, a halált, az abban való megváltást.

A szerzemény nyelvezete egyszerű, a hétköznapi ember számára is könnyen megérthető, naturalista. Hangneme sem mesélő, sokkal inkább tárgyilagos.

Stílusát tekintve realista, ugyanis nem kertel, a hétköznapok történéseit úgy festi le, ahogy valójában zajlanak, a rossz dolgokat sem szépíti.

Ehhez hasonló témájú és mondanivalójú mű Móricz Zsigmond Tragédia című novellája. Mindekét történet tanulsága az, hogy ne cselekedjünk reménytelenségünkben meggondolatlanul, hiszen lehet, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnénk, és meggondolatlanságunknak súlyos következményei lehetnek.

A novella üzenete számomra az, hogy nem szabad feladni, még akkor sem, ha nem látjuk a rosszból a kiutat. Ugyanis ez később javulhat, sőt akár sorsdöntően is megfordulhatnak az események. Az élet legnagyobb kihívása pontosan ez: az akadályokat, amelyek elénk gördülnek, le kell győzni, nem pedig feladni, és ki kell tartani a végsőkig.

Címkék: Gelléri Andor Endre, novella elemzés, Pármai likőr